Szerette tisztának érezni magát. Belépett a tusolóba, megnyitotta a csapot. Várt egy picit, hogy a forró víz kifolyjon. Beállította a hőfokot, a zuhanyfejet a tartóba tette. Kezébe vette a szappant. Gyerekkora óta rajongott a tiszta szappanos illatért. Egyetlen egy fajtát nem szeretett csak, ami barna volt. A nagymama dörzsölte vele végig, és büdösnek érezte magát utána, mintha dohánnyal kenték volna be. De ez a szappan rendes, tisztaság-illatú volt. Forgatta a markában, minél nagyobb habja legyen. Először a lábfejeit szappanozta be. Egész nap szandálban rohangált. Képek villantak fel: merre ment, és hogy holnap hova kell mennie. Leöblítette a koszt, a víz enyhén elszíneződött, tejszínű habbal a tetején csorgott tovább a lefolyóba. A lábait nézte. Az apró pihéket, ahogy nedvesen egészen bebarnulnak. Végigszappanozta a vádlijait, a lábszárát, a combjait. Kemény, körkörös mozdulatai voltak, hogy masszírozza is a fáradt izmokat. Aztán a válla és a karjai köttek. Erős, nagy vállak. Szerette őket, a barna bőrét, ahogy csillogott a vízben. A nyakánál pár kiszabadult hajtincs szívta magába a vizet, hogy utána lassú, kellemes csöpögtetéssel hűtse a már száraz bőrt.