Vesta

föld, moha, illat, levendula, rózsa, pohár bor, fények, mécses, naplemente, természetesség, nőiesség, szexualitás, harmónia, vágy, vágyakozás, beteljesülés, szívek, színek, lelkek, harmatcsepp a hajnali fűszálon- a talpammal érzem, hangok, hangulatok, ízek, illatok

Friss topikok

  • nida/az ÉLET egy nagy g..i mágus: gyönyörűséges, ahogy leírtad, mindig borzong a testem mikor ezt a dalt hallgatom, és igen, örülök,... (2010.06.22. 15:08) Csillagzene
  • nida/az ÉLET egy nagy g..i mágus: kikérem magamnak, hogy a blogdémon? eltüntette a kommentemet:)) @vehanga - kutyátlan: OK, értem,... (2010.04.19. 18:10) Tavasz
  • Zsirparaszt scene/buckalakó tahó/fotelrokker: A köd büdös. (2009.12.08. 10:22) Köd
  • hangaagi: nekem a film nem csak a fájdalomról szólt, hihetetlen, milyen érzelmek, érzékek kapnak szerepet be... (2008.09.11. 21:15) Belső tenger- Mar adentro
  • gidabiga: van Alsó-Dörgicse, az a falu Balaton felé eső része, Felső-Dörgicse a faluközpont és Vászoly felé,... (2008.08.25. 18:10) „Hol sírjaink domborulnak”

Linkblog

Köd

2009.11.25. 22:17 :: hangaagi

 Az idei ősz különösen ködös. Fehérsége pótolja a havat, ami - most fura módon - hiányzik. Éjjelente megnyugtat, ahogy kinézek az ablakon és a vattaként magába burkoló matériát bámulom. Az utcai világítás is tompán, aranyló-narancssárgán, otthonosan meleg fénnyel üdvözöl, az éj kékes-feketéje is átváltozik valami feketén-ezüstösen örvénylő mélységgé. 

Jópár éve már, hogy figyeltem az ablakomból a könyvtár fölötti narancsos és lila fényeket éjszaka, most megint elcsodálom. Erőltetem a szememet: meddig képes ellátni, a tornyokból mennyi marad meg halvány körvonalakkal a valóságnak. Régi csehszlovák mesekönyvem jut eszembe: színpompás mese az egész. A könyv lapjain egy régi házikóban alszik a kisfiú. Pár éve még találtam ilyen házat, pontos mását, még a tető lágy kanyarulatai is ugyan azok voltak. Két böhöm nagy emeletes óriás között állta a sarat törpeként, de a tulajok feladták a harcot. Egy mesével több lett. 

Ébredés után első utam az ablakhoz visz, megnézem mennyit evett meg a városból a köd, ami ahogy kilépek az utcára, puha-nedvesen fog körbe, és minden fa alatt emlékeztet kegyetlen hidegségére a karomra hasonlító ágak végéről leeső pár cseppel, ami a hajamon landol, riktábban a nyakamban. Ilyenkor érzem csak, hogy mennyire fagyos ez a gyönyör.

Bandukolok a mókuskerekem felé, és a tompa zajok közt érzem: jó az Isten, hogy ilyenkor nem enged a jövőbe látni. Nem látom már az öt méternél messzebb lévő dolgokat, csak emlékezetből tudom, aztán megsejtem, kis szerencsével talán meg is látom a kontúrját. A mostba, a pillanatba belekényszerített sűrűséggel barátkozom. Nem kell nekem a jövőbe látni. Látni a teljes utamat. Elég, ha a célt tudom, és most figyelek magam köré, közvetlen, és magamba. Magammal, a gondolatokkal barátkozom, figyelek az apró részletekre. Egy a sok közül: a reggeli húszperces remete. Modern tibeti szerzetes. Indulok befelé, mert ennek van ideje.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vesta.blog.hu/api/trackback/id/tr361552754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jollipukki Bácsi 2009.11.26. 09:16:41

A sok maszturbálás roncsa a látást, azér is lehet néha köd.

nida/az ÉLET egy nagy g..i mágus 2009.11.26. 09:19:41

én azért nem szeretem a ködöt, mert akkor olyan nyirokhideg van, ami ellen normálisan nem lehet felöltözni, a hó az igen, jó kis száraz hideg, lehetőleg valami erdő mélyén rejtőző menedékházban, mondjuk még sosem voltam, de biztos jó lehet:)kandalló, meg egyebek:)
süti beállítások módosítása